7 módja annak, hogy tüzet rakjunk a szabadban

Kár sírni, amikor az erdőben a fák között, és nem tud tüzet rakni, különösen, ha hideg és éhes éjszaka vár rád. A növekvő fák páratartalma magas, és ahhoz, hogy meggyulladjanak, meglehetősen jelentős kezdeti hőenergia szükséges. Hol lehet kapni, ha nincs a közelben holt fa vagy legalább száraz fű?
Ne essünk kétségbe: ha kéznél van néhány szerszám és kiegészítő, akkor kikerülhet a nehéz helyzetből, ha ismeri a következő 7 tűzgyújtási szabályt, amelyeket már régóta alkalmaznak tapasztalt turisták, favágók, vadászok, geológusok és mindenki, aki gyakran az erdőben találják magukat, távol az emberi lakhelytől.

1. Megbízható tűz

Nagyon könnyű tüzet rakni, ha van fém tűztálunk. Elég, ha a rönköket laza rács formájában helyezzük el, három vagy több minden szinten. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy a levegő oxigénje alulról és oldalról áramoljon az égési frontra a padlók és a rönkök közötti rések mentén.

A tetejére száraz apró gallyakat, kéregdarabokat, nyírfa kérget, papírt teszünk - bármit, ami könnyen meggyújtható.

Egy idő után a felső rönkök külső rétege kiszárad az elsődleges tűztől, és a tűz átszáll rájuk. Fokozatosan a láng, kiszárítva az alatta lévő rétegeket, egyre lejjebb süllyed, amíg a rács alsó sora be nem gyullad.

Ekkorra a tál is felmelegszik, ami további hőforrás lesz. Ezt követően nagyobb rönköket lehet a tálba helyezni.

2. Svéd fáklya vagy tűzgyertya

Ha nincsenek teljesen kiszáradt, nem túl vastag facsonkjai, akkor azokat az alcímben leírt módszerrel meggyújthatja. Ehhez három, nagyjából egyenlő hosszúságú és vastagságú tuskót helyezünk egymás mellé a talajra kis hézaggal (nem szorosan egymás mellett), és ellenkezőleg, a tetejét szorosan egymáshoz nyomjuk.

A repedéseken át gyújtást helyezünk az alapba. Ennek kényelmesebbé tétele érdekében egy csomót ideiglenesen eltávolíthatunk, majd a gyújtás fellángolása után visszahelyezhetjük a helyére. Kezdeti tűzforrásként többek között egy régi darázsfészek vagy egy kiszáradt fenyőtoboz használható.

A fokozatosan fellobbanó tűz egyre mélyebbre kezdi kiszárítani a farétegeket, és a láng egyre nagyobb területet kezd lefedni, függőleges huzatot hozva létre, és oxigént szív el a levegőből a rönkök közötti repedéseken keresztül.

Amikor a fatuskók folyamatosan égni kezdenek, teásvízzel ellátott vízforralót vagy edényt helyezhet a felső végükre, és megfőzheti az ételt.

3. Svéd zseblámpa láncfűrésszel

Ehhez a módszerhez egy 25±15 cm átmérőjű és körülbelül 40-50 cm hosszú rönköt kell levágni egy fatörzsből, majd a hossz 3/4-éig hosszirányú vágásokat kell végrehajtani, felosztva a rönköt 4, 6 vagy 8 részből áll.

Középen függőleges lyuk van kialakítva, ahová egy kis benzint, alkoholt fröcskölhet vagy önthet be gyúlékony port.

Meggyújtunk egy gyúlékony anyagot, és amikor a tűz kellőképpen ég, száraz szilánkokat, rudakat, rudakat szúrunk a központi lyukba és repedésekbe, hogy a kezdeti tűz erősebb legyen.

Egy idő után a rönkfa belülről meggyullad, és minél több vágást végez, annál gyorsabban ég, és annál erősebb lesz a tűz. A levegő beszívását az égési zónába a rönkben lévő vágások biztosítják.

Ilyen tűzön kényelmes forralni egy vízforralót, és egy vízforralóban vagy serpenyőben főzni (melegíteni) az ételeket. A svéd zseblámpa gazdaságos, és egyik helyről a másikra mozgatható. Nem fél a széltől és még a csapadéktól sem, ha követ tesz a tetejére, vagy széles aljú edényeket tesz.

4. Két fahasábból tüzet egész éjjel

A tűzgyújtási módszer megvalósításához hosszú nyéllel ellátott fejszére, fűrészre vagy fémfűrészre van szüksége az ágak és gallyak magasságban történő vágásához. Az utolsó két szerszám egyikével két, egy méternél hosszabb farönköt lefűrészeltünk.

Két rövid, vékony rönk közepébe fejszével vágunk ki egy lyukat mindkét oldalon.

Ezeket felülről keresztben helyezzük el az első földre fektetett rönk szélei mentén. A második rönköt a mélyedések tetejére helyezzük. A rönkök stabilitást adnak a szerkezetnek és hézagot adnak a rönkök között, ami nagyon fontos a tűz gyorsabb megindulásához és stabilitásához.
A rönkök közötti résbe vékony és száraz ágakat és tűzpálcákat szúrunk. De könnyebb és biztonságosabb egy kicsit másképp csinálni a dolgokat. Minden farönknél először enyhén „sétálni” kell egy fejszével hosszirányban, egyenes vonalban, könnyű ferde ütéseket adva, hogy a kezdeti szakaszban növelje az égési területet.

Ezután keresztirányú rönköket fektetünk az alsó rönk szélei mentén, köztük száraz ágakból, gallyakból, kéregből és nyírfakéregből való gyújtást helyezünk el. Az egészet lenyomkodjuk egy második hasábpal úgy, hogy a faragott oldala alul legyen.

Nem marad más hátra, mint gyufával vagy öngyújtóval az egyik és a másik oldalon több helyen meggyújtani a gyújtót, megpróbálva a tüzet szétteríteni a rönkök teljes hosszában. Miután a gyújtás kiégett és a rönkök felülete megvilágosodik, garantáltan rés lesz közöttük, amit a hornyos keresztirányú rönkök biztosítanak. Ezért nem lesz hiány levegő oxigénből a rönkök fenntartható égetéséhez.

5. Svéd zseblámpa láncfűrész nélkül

Ennek a módszernek a megvalósításához szükségünk lesz egy kézi fűrészre és egy kis csatabárdra, amellyel egyforma és nem túl hosszú rönköket vághatunk viszonylag száraz, 2-7 cm átmérőjű ágakból.

Véletlenszerű sorrendben, a végükön egymáshoz igazítva fektetjük össze, és hogy megelőzzük az idő előtti szétesést, rugalmasságukat kihasználva vékony zöld fűzfavesszőkkel a fenékhez közelebb fogjuk őket.

Az így kapott előregyártott rönköt mindkét végével a talajra szereljük, alulra előzőleg gyújtós fektetést követően. Nincs más hátra, mint felgyújtani, és megbízható és kényelmes tüzet biztosítunk a főzéshez vagy a víz forralásához.

A félig leégett fahasábokat egyébként főzés után ki lehet kötni, vízzel megtölteni, és legközelebb felhasználni.

6. Rakéta tűzhely láncfűrésszel

Kb. 50 cm magas rönköt választunk ki vagy vágunk ki egy megfelelő fa törzséből, legfeljebb 40 cm átmérőjű.
Hosszirányban vágjuk, a középponttól tetszőleges irányban kicsit hátralépve, a mélység 2/3-át. Ekkor keresztmetszetet végzünk és kivágjuk a rönk egy részét, amit kétfelé vágunk.

Láncfűrésszel vágja le az egyik fél belső sarkát. Ezután az alsó részbe vágunk egy kis „ablakot”. A rönk darabjait a vágott síkok mentén hajtogatjuk.



A rönk vágásakor keletkezett forgácsot az „ablakba” toljuk és meggyújtjuk. Egy idő után a rönk belülről égni kezd. Ezenkívül a tűz és a forró levegő egy függőleges csatornán keresztül tör felfelé, és az égéshez szükséges új levegőrészek a környező légkörből jönnek a rönk alján lévő „ablakon”.

Ha a fahasáb megbízhatóan és egyenletesen égett, helyezhet rá egy vízforralót vagy egy főzőedényt. És annak érdekében, hogy ne zavarja a légcserét a rönk belsejében, három lapos követ kell elhelyezni az edények alá a rönk végén, hogy legyen hely az égéstermékek és a füst eltávozására.

Ez a módszer sem fél a széltől és az esőtől, ha széles aljú edényeket helyeznek a tetejére.

7. Egész éjszakás tűz három hasábból

Három 20-25 cm átmérőjű és legalább egy méter hosszú rönkre lesz szükségünk. Minden rönk mentén, láncfűrésszel, sekély bemetszéseket készítünk keresztben keresztben.

A talajon két rönköt egymás mellett mozgatunk úgy, hogy a bevágások felfelé nézzenek. Kis ágakból, gallyakból, kéregből, fűrészporból gyújtót szórunk rájuk és meggyújtjuk.

Amikor a gyújtóláng fellángol, és az alsó fahasábok elkezdenek égni, helyezzük a harmadik fahasábot középre a bevágásokkal lefelé. Egy idő után égni is kezd.

Mire a gyújtás kialszik, a rönkök egy része megég, és rés keletkezik közöttük, amelyen keresztül a kívülről érkező levegő elkezd áramlani, ami támogatja a további égést.

A felső rönk segítségével fenntarthatja és szabályozhatja az égési erőt, az alsó rönkhöz képest hosszirányban mozgatva, egyik vagy másik irányba.

Figyelem! Minden tűzgyújtási módszerrel mindenekelőtt átfogó intézkedéseket kell hozni, hogy ez az ötlet ne váljon erdő- vagy sztyeppetűz forrásává.

Nézd meg a videót