Hogyan készítsünk eredeti csavarhúzót szovjet érmékből
Ez az ötlet teljesen véletlenül jutott eszembe, de nem ok nélkül. A gyermeknek sürgősen szét kellett szerelnie a játékot, hogy kicserélje az elemeket. A szekrényhez rohantam, de a csavarhúzó nem volt ott. Találtam egy kicsit csavarhúzóhoz. Vettem egy csavarhúzót, de az akkumulátor lemerült... Oda-vissza menet közben a gyereket már nem érdekelte, hogy játsszon ezzel a játékkal.
Ez egy rendetlenség, gondoltam. Tennünk kell valamit. Aztán eszembe jutott, hogy van a fiókomban egy kiváló adapter csavarhúzó bitekhez. Bárcsak kitalálna valami fogantyút és kitűnő csavarhúzó lenne belőle! Egy régi tégely szovjet érmékkel megakadt a szememben... Valószínűleg minden otthonban maradt egy. Elhatározták, hogy csinálnak belőlük valamit.
Az egész munka legnehezebb része az volt, hogy megpróbáljuk kifúrni az érméket legalább a középponthoz közel. Még egy mini-mintát is kitaláltam erre a célra. A jelölések pontosnak bizonyultak, de a fúrás közben folyamatosan „elszaladt” a „centi”... Eh, kár, hogy nincs gép... Legalább egy primitív.
Valahogy lyukakat fúrtam az érmékbe, és a bittartóra helyeztem őket. A bittartóba egyébként egy 1 cm mély lyukat készítettem, és belevágtam egy M5-ös menetet, amire később megtudjuk.
Ezután, miután behelyeztem az érméket, egy anyával a tetejére nyomtam őket, és hozzáadtam egy ellenanyát. Az eredmény valami ilyesmi lett.
Az egészet egy csavarhúzóba szorítottam, és elkezdődött a hosszú és kitartó feldolgozási folyamat egy darálóval és egy csiszolókoronggal. (megint a gépek hiánya befolyásolja). De talán kellemesebb gépek nélkül dolgozni. Nem egészen, de a léleknek kellemesebb.
Sokáig dolgoztam tisztítókoronggal. Ezután beépítettem egy 120-as rácsos lapos tárcsát, majd egy 1000-es rácsos csiszolótárcsát használtam, ekkorra a munkadarab már reprezentatív megjelenésű volt. Ezután egy darab bőr és GOI paszta segítségével kicsit políroztam. Az időközi eredményeket videón mutatták be.
Ezután azon az oldalon, ahol a csavar volt, kicsit lecsiszoltam a rögzítőanyát, és erre a helyre tettem egy törött sarokcsiszolóból származó kis csapágyat. Lecsiszoltam a felesleget. Az eredmény egyfajta tenyértámasz lett, hasonló az óracsavarhúzókhoz.
Elvileg ezzel véget is ért a munka. Az eltöltött idő kb egy nap fény.. Igen, a gépekkel egy óra alatt el lehetett végezni ezt a munkát... De nem lenne lélek ebben a mesterségben..
A részletes gyártási folyamat a YouTube csatornámon látható.
Ez egy rendetlenség, gondoltam. Tennünk kell valamit. Aztán eszembe jutott, hogy van a fiókomban egy kiváló adapter csavarhúzó bitekhez. Bárcsak kitalálna valami fogantyút és kitűnő csavarhúzó lenne belőle! Egy régi tégely szovjet érmékkel megakadt a szememben... Valószínűleg minden otthonban maradt egy. Elhatározták, hogy csinálnak belőlük valamit.
DIY érme toll
Az egész munka legnehezebb része az volt, hogy megpróbáljuk kifúrni az érméket legalább a középponthoz közel. Még egy mini-mintát is kitaláltam erre a célra. A jelölések pontosnak bizonyultak, de a fúrás közben folyamatosan „elszaladt” a „centi”... Eh, kár, hogy nincs gép... Legalább egy primitív.
Valahogy lyukakat fúrtam az érmékbe, és a bittartóra helyeztem őket. A bittartóba egyébként egy 1 cm mély lyukat készítettem, és belevágtam egy M5-ös menetet, amire később megtudjuk.
Ezután, miután behelyeztem az érméket, egy anyával a tetejére nyomtam őket, és hozzáadtam egy ellenanyát. Az eredmény valami ilyesmi lett.
Az egészet egy csavarhúzóba szorítottam, és elkezdődött a hosszú és kitartó feldolgozási folyamat egy darálóval és egy csiszolókoronggal. (megint a gépek hiánya befolyásolja). De talán kellemesebb gépek nélkül dolgozni. Nem egészen, de a léleknek kellemesebb.
Sokáig dolgoztam tisztítókoronggal. Ezután beépítettem egy 120-as rácsos lapos tárcsát, majd egy 1000-es rácsos csiszolótárcsát használtam, ekkorra a munkadarab már reprezentatív megjelenésű volt. Ezután egy darab bőr és GOI paszta segítségével kicsit políroztam. Az időközi eredményeket videón mutatták be.
Ezután azon az oldalon, ahol a csavar volt, kicsit lecsiszoltam a rögzítőanyát, és erre a helyre tettem egy törött sarokcsiszolóból származó kis csapágyat. Lecsiszoltam a felesleget. Az eredmény egyfajta tenyértámasz lett, hasonló az óracsavarhúzókhoz.
Elvileg ezzel véget is ért a munka. Az eltöltött idő kb egy nap fény.. Igen, a gépekkel egy óra alatt el lehetett végezni ezt a munkát... De nem lenne lélek ebben a mesterségben..
A részletes gyártási folyamat a YouTube csatornámon látható.
Nézd meg a videót
Hasonló mesterkurzusok
Különösen érdekes
Megjegyzések (1)
