Hogyan rakjunk tűzifát hosszú égetéshez maximális hatékonysággal
A rönkök kaotikus elrendezése a kályha tűzterében és hagyományos alulról történő begyújtása ahhoz a tényhez vezet, hogy a szilárd tüzelőanyag rövid időn belül gyorsan fellángol, és a keletkező hő jelentős része egyszerűen a kéménybe kerül, anélkül, hogy bármilyen hasznot hozna. A tűzifa fogyasztása az égési és gyújtási folyamat ilyen megszervezésével egy fatüzelésű kályhában indokolatlanul drága lesz.
Az alábbiakban megvizsgáljuk a rönkök tűztérbe fektetésének módját és azok ésszerű gyújtását, amelyben a tűzifa lassan fentről lefelé ég, és fokozatosan hőt bocsát ki. Ebben az esetben a helyrehozhatatlan hőveszteség elenyésző, a tűzifa felhasználása minimális lesz.
Hogyan rakjunk tűzifát hosszú égetésre maximális hőátadás mellett
A tűzifa lassú, hosszan tartó, hatékony és egyben gazdaságos kályhában történő égetésének megszervezésének egyik fő és meghatározó feltétele a legsűrűbb rönkrakás a tűztérben. Ezenkívül a legmasszívabb rönköket alul kell elhelyezni.Az egyik ilyen rönk akár egész is lehet, de nem túl nagy, különben nem ég meg, hanem parázslik, ami nem ad elegendő hőt. Végül is ebben az esetben nagy mennyiségű gyúlékony gáz nem ég, hanem kirepül a kéménybe. Minél kisebb a rönkök keresztmetszete, annál magasabban kell elhelyezkedniük a tűztérben.
A rönkök tetejére finomra vágott faforgácsból, kis tűzifából és kis mennyiségű nyírfa kéregből álló gyújtósat helyezünk. Ebben az esetben a tűz felülről lefelé terjed, és ez megnöveli a fa tüzelőanyag teljes elégetésének idejét is.
A gyújtás kezdetétől számított két óra elteltével a tűzifa szinte teljesen szénné alakult, ami szintén nagyon jó, mivel a szén teljesen elkezd égni. Sőt, ahogy a fa leég, fokozatosan csökkenteni kell a tűztérbe szállított levegő mennyiségét. A tény az, hogy a szén a tűzifával ellentétben kevesebb levegővel éghet.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a szénégetés során annak ellenére emelkedik a legmagasabb hőmérséklet a tűztérben, hogy a szenek fokozatosan kezdenek leülepedni. Ez az égési mód különösen előnyös szaunakályhánál, mivel ebben a pillanatban a tűztér fala mögötti kövek maximális hőmérsékletre melegednek fel.
Az égésnek ez a megszervezése lehetővé tette a tűz folyamatának közel kétszeres meghosszabbítását, mint a hagyományos égés és a tüzelőanyag alulról történő begyújtása. Természetesen a tűzifa mennyiségének felére lesz szükség.